A tegnapi nap kiürítettem az egyik dobozomat,a fejemben levő szelektáló dobozok egyikét.
Kiszórtam 4 év munkásságát,sikereit és kudarcait. Most üres és arra vár hogy, megtöltsem, újra. Nem úgy, mint az előtt, nem. Most tanulással kezdem, felkészüléssel és gyakorlással. Mi inspirált erre?Az elmúlt 25 év. Nem tanultam, nem fejlesztettem magam, a mindennapos megfelelésekre és elvárásokra koncentráltam. Meg kellett felelnem a család és a társadalom oltára előtt. Szüleimnek nem kellett hogy számot adjak, hisz nincsenek, ez a teher könnyített egy kicsit. Mikor megszülettem onnan kezdődött a tanulás ideje és mikor végeztem a sulikkal,be is fejeztem.
Megpróbáltam ösztönből, tanácsokból jó döntéseket hozni. Amíg a saját érzéseimre hallgattam, mondhatom talán, meg is indult valami. Nem voltam sikeres, csak sikeresebb. Attól a pillanattól, hogy elfelejtettem a saját álmaim és elkezdtem a megfelelésre összpontosítani, már csak vergődtem és egyik rossz után a másikat választottam,csak megfeleljek. Büszkeség legyek másoknak, no rizikó, miközben mást akartam.
Győzni. Az úgynevezett „normális” életet „akartam” élni,miközben én nem vagyok „normális”. Alkotni akartam volna létrehozni, kitalálni, felfedezni, mind ezt úgy ,hogy közben másoknak is segíthetek. Ma már ezt tudom, akkor még csak éreztem. Ehhez, azonban tanulni kell és „rizikózni”, ahogy ezt az átlag mondaná. Olvasok és tanulom azt, ahogyan a nem „normálisak” Gondolkodnak,Cselekszenek és lesznek sikeresek.
Azt mondják, ha 40-es korodra nem tudsz felmutatni semmit, akkor már nincs esélyed, és ha van mit felmutatni, akkor azt milyen áron? Pengeélen táncolva eladni a jövőmet, a pillanatnyi kielégülésért? Pedig, ha olvasnának, tudnák hogy a siker, nem kor kérdése. Bármit, bármikor és bárhol elérhetsz. Csak az a kérdés felkészültél e az utazásra. No, nem egy limuzinban az országúton, NEM, a dzsungelben, ahol magad irtod, az előtted álló akadályokat. Gödröket és dombokat megmászva, mert nem kerülheted el őket, hisz nincs időd! Teljesen mindegy hány éves vagy, 20 vagy 60, azt az időt amit halogatással és kerülgetéssel töltesz, meg fogod bánni és soha nem kapod vissza! Tanulj és küzdj!
Este még megálltam a konyhában, az ablakon át néztem a csendet, és 2 percet szántam még, a múltamra, könnyezve búcsúztattam. Minden jót!
